Home / Keyboard building blog

Az LK-201 billentyűzet és a fordított T

Míg a DEC korábbi modelljei (VT05, VT/50, VT100) az iparág (főként az IBM) megszokott gyakorlatát másolták, az LK201-en dolgozó munkacsoport tagjai elhatározták, hogy ezt a modellt az emberi tényezők köré építik - a szoftverek által támasztott igények, illetve a hardver- és szoftvermérnökök tapasztalatai alapján.

Bár sok ötlet merült fel, a csapat kész volt meghajolni a tények és kutatási eredmények előtt. A fordított T elrendezés így egyetlen meetingen született meg, néhány perc leforgása alatt.

Egy dologban mindenki egyetértett: a korábbi elrendezés (a négy nyíl egymás mellett, mint a VT100-nél) nem működött. A lehetséges változatok között szerepelt az élére állított négyzet elrendezés, 45 fokban elforgatott gombokkal (???). De felmerült a későbbi 122 gombos IBM M modell elrendezése is (a nyilak közepén egy Home).

A bizottsághoz tartozó egyik csoport, a HER (Human Engineering Research) team végzett néhány kísérletet, aminek során rengetek naplófájlhoz jutottak különböző szoftverekben végzett billentyűleütésekről.

Mike Good és Jim Burrows néhány friss, addig publikálatlan statisztikával érkezett a találkozóra. Ezek azt mutatták, hogy a leggyakoribb egymást követő leütéspárban a jobb-bal nyíl szerepelt, aztán a le-balra, fel-jobbra, illetve a fel-le. (A pontos sorrend eltért különböző szövegszerkesztők esetén).

Ezeket egymás mellé rajzolva világossá vált, hogy a fordított T a négy leggyakoribb párból hármat egymás mellé rendez. Továbbá a szövegszerkesztőkben a leggyakoribb nem alfanumerikus gombok a nyilak (és a törlés) voltak, a sorrend pedig: bal, jobb, le, végül fel. A fordított T elrendezésnél így szerencsésen a három leggyakoribb nyíl került egymás mellé.

Jim Burrows vázlata mindenkit meggyőzött, így tovább is léptek John Whiteside pszichológus vesszőparipájára, egy új billentyűklaszterre a szövegszerkesztéshez, ami a nyilak fölé kerülhet. (Fizikailag ma is hasonló ez a rész, bár funkcionálisan sokat változott.)

A statisztikák és a vázlat olyan gyorsan meggyőzött mindenkit és annyira egyértelmű volt, hogy nem is készült róla írásbeli javaslat vagy publikáció. Az eredeti statisztikai adatok a How Do People Really Use Text Editors? című írásban jelentek meg, Michael Good pedig a Software Usability Engineering című dolgozatában ismerteti a fordított T mögött meghúzódó gondolatmenetet. A szövegszerkesztők listáját, amelyekből a logok származtak a The Use of Logging Data in the Design of a New Text Editor című írás ismerteti.

A maga idejében forradalmi elrendezés annyira szokatlan volt, hogy meg is bukott. Csak akkor terjedt el, amikor az IBM is alkalmazni kezdte három évvel később, az IBM 3161 terminálnál. Az Apple jóval később vette át az innovációt: Steve Jobs úgy gondolta, hogy az emberek az egeret fogják használni, nem pedig a nyilakat.

Forrás

Inverse T History How Do People Really Use Text Editors? Software Usability Engineering The Use of Logging Data in the Desigh of a New Text Editor

Previous post
A billentyűzetek 5 meghökkentő tervezési hibája

Next post
Concrete keyboard